昔（むかし）の日本（にほん）の物語（ものがたり）を読む（よむ）のは、竹林（ちくりん）を静（しず）かに歩（ある）くよう…
Régi japán történeteket olvasni olyan, mintha csendesen sétálnék egy bambuszligetben…
しずく #4：いきがい と こんまり｜にほんごのぶんぽう
Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani azt a módszert, amivel mondatról mondatra fordítok, s ez által igyekszem jobban megérteni a japán szószerkezetek és mondatok alkotásának modelljét, végső soron a sajátos nyelvi gondolkodásmódot.
しずく #3：余白の美｜こんまり と いきがい の かんがえかた
「余白の美」（よはく の び）– „a tér ürességének szépsége”
Az üres hely nem hiány – hanem lehetőség.
しずく #2：これからのこと
A japán nyelvben nemcsak a kimondott, hanem a ki nem mondott dolgokban is megmutatkozik a gondolkodás finomsága.
しずく #1： ちいさなしずく、ひとつめ
Elindulok a csendes hegyi ösvényen - a szavak harmatként hullanak a bambuszlevelekre. A hegy lábánál az ösvény szelíden emelkedik, de csak a fölém magasodó hegyet látom. Tovább haladva egyre meredekebb az ösvény, ám ha visszanézek a megtett útra, új erőre kapok. A hegytetőn végül egy időre megpihenek, és elém tárulnak a távlatok: az út, amit már megtettem, és a lehetőségek, ahová még eljuthatok.
登録:
コメント (Atom)