しずく #7:たけとりものがたり


昔(むかし)の日本(にほん)の物語(ものがたり)を読む(よむ)のは、竹林(ちくりん)を静(しず)かに歩(ある)くよう…

Régi japán történeteket olvasni olyan, mintha csendesen sétálnék egy bambuszligetben…


 むかしばなし(昔話)は、ただの物語(ものがたり)ではありません。

そこには、人(ひと)の心(こころ)、いのちの知恵(ちえ)、そして、やさしい時間(じかん)が流(なが)れています。

ことばを通(とお)して、わたしたちは静(しず)かに世界(せかい)を旅(たび)します。

今(いま)、竹(たけ)の中(なか)から生(う)まれた ふしぎな少女(しょうじょ)のお話(はなし)を、やさしい日本語(にほんご)でいっしょに読(よ)みましょう。

A régi mesék nem csupán történetek.  
Bennük ott van az emberi szív, az élet bölcsessége és a szelíd idő áramlása. 
 A szavak segítségével csendesen bejárjuk a világot. 
Most pedig olvassuk el együtt, egyszerű japán nyelven a bambusz belsejéből született titokzatos lány történetét.
A történet tanulási célból, A1-A2-es nyelvi szinten készült. (Az eredeti szöveg ezen a linken megtalálható.)

たけとりものがたり|A bambuszvágó meséje


昔々(むかしむかし)、あるところに、おじいさんとおばあさんが 住(す)んでいました。

Réges-régen, élt egyszer egy öregember és egy öregasszony.

おじいさんは 山(やま)で 竹(たけ)を 切(き)って くらしていました。 

 A nagypapa bambuszt vágott a hegyen, és így élt. 

 ある日(ひ)、おじいさんは ひかる 竹(たけ)を 見(み)つけました。 

Egy nap a nagypapa egy fénylő bambuszt talált.

竹(たけ)の 中(なか)に、ちいさな 女の子(おんなのこ)が いました。

A bambusz belsejében egy kislány volt.

おじいさんと おばあさんは、女の子(おんなのこ)を うちへ つれて 帰(かえ)りました。

A nagypapa és a nagymama hazavitték a kislányt.

ふたりは 女の子(おんなのこ)に「かぐやひめ」と 名前(なまえ)を つけました。

A házaspár a kislányt „Kaguya hercegnőnek” nevezte el.

かぐやひめは だんだん 大(おお)きく なりました。

Kaguya hercegnő lassan felnőtt.

とても うつくしくて、まちの人(ひと)たちも うわさを しました。

Nagyon szép lett, és még a város lakói is beszéltek róla.

たくさんの 男(おとこ)の人(ひと)が けっこんを ねがいました。

Sok férfi kérte meg a kezét.

でも、かぐやひめは だれとも 結婚(けっこん)しませんでした。

De Kaguya-hime senkivel sem házasodott össze.

ある夜(よる)、かぐやひめは 月(つき)を 見(み)て 泣(な)いていました。

Egy este Kaguya-hime a holdat nézte, és sírt.

「わたしは 月(つき)の 国(くに)から 来(き)ました。 もう かえらなければなりません」 と いいました。

„A Hold országából jöttem. Hamarosan vissza kell térnem” – mondta.

月(つき)の 人(ひと)たちが、かぐやひめを つれに 来(き)ました。

A Hold népe eljött, hogy elvigyék Kaguya-himét.

かぐやひめは おじいさんと おばあさんに 手紙(てがみ)を のこして、 月(つき)へ 帰(かえ)りました。

Kaguya-hime búcsúlevelet hagyott az öreg párnak, és visszatért a Holdra.


Mire voltam még kíváncsi?
A Taketori Monogatari eredeti változata valóban megőriz egy részletet abból, mit írt Kaguya-hime búcsúlevelében. Bár az eredeti szöveg régi japán nyelven van, sok modern feldolgozásban és egyszerűsített változatban a levél lényege megőrződik és lefordítható.
Ezt fogom bemutatni a következő bejegyzésemben. 

しずかな ひとときを ありがとう。
Köszönöm, hogy itt jártál. Találkozzunk újra.

🌸 しずくのにっき より
– ななこ
Nanako pecsétje